VitalTippek

A férfi nemiszervek közül talán a legkevésbé ismert szerv a mellékhere. A nevéből adódóan talán lehet következtetni az elhelyezkedésére, de jelentőségére, amely főként egyes betegségek kialakulásában jelentkezik, nem. Először is tisztázni kell a férfi belső nemiszervek működését.

A nemiszervek feladata az utódok létrehozásához szükséges sejtek termelése és eljuttatása oda, ahol az ellenkező nemű ivarsejttel egyesülve létrejön egy új egyed, az utód. A női ivarsejtnek, a petének az útja rövidebb. A petefészekből az érett petesejt a tüszőrepedés során a hasüregbe kerül, ahonnét csillószőrök mozgásával a megtermékenyülés helyszínére, a méhkürtbe, illetve a méhbe kerülve "várja" az őt megtermékenyítő, azaz vele egyesülő hímivarsejtet, a spermiumot. A spermium útja a "randevúig" sokkal kalandosabb.

a spermiumok termelési helye a here. Innen fog eljutni a fent leírt "találkahelyig", és ha a körülmények adottak, létrejön a megtermékenyítés. A heréből kilépő spermium azonban még koránt sincs olyan érett állapotban, mint "partnere", a petesejt (tudvalevő: a nők hamarabb érnek). Neki még hosszú vándorútján sokat kell fejlődnie ahhoz, hogy végre tudja hajtani nemes (nemi) feladatát. Viszont valami olyat "tud", amit a petesejt nem: mozog, aktívan tör előre célja felé, s hosszú útja során kifejlődve, amikor megérkezik a célhoz, éppen ő lesz sok társa közül, aki behatol a várakozó (vágyakozó) női sejtbe. A "hosszú vándorút" egyik állomásáról, a mellékheréről szeretnék néhány szót ejteni.

A spermiumok közlekedési útvonala a férfiban a herétől a külső húgycsőnyílásig különböző tágasságú csatornákon át történik. A here utáni első szakasz a mellékhere. A heréből több kisebb csatorna lép ki, amelyek rendkívül sok kanyarulatot és gomolyagot alkotva végül egy vastagabb csatornában, a herevezetékben egyesülnek. A sok kanyarulat és gomolyag egy közös szervet alkot, amelyet külön burok vesz körül, s ez a mellékhere.

A mellékhere szorosan a here oldalához tapad, de azzal csak a felső (feji) részén van összeköttetése a kis csatornácskák és az ugyanitt a herébe behatoló, illetve onnan kilépő erek és idegek révén. A mellékhere középső része a test, az alsó a farok. Normális állapotban a mellékhere csak finom tapintással érzékelhető a here mellett, főleg a tömegesebb feji, illetve a farki részen. A sok kanyarulat és gomolyag azt a célt szolgálja, hogy a spermiumok, amíg ezt a számukra hosszú utat - gondoljunk csak mikroszkópikus kicsinységükre - megteszik, egyre inkább fejlődjenek, érettebbek legyenek. (Bár még ezután is hosszú az útjuk, illetve a fejlődési lehetőségük a végcélig.) Ezt lehet tehát a mellékhere élettanilag fontos szerepének tekinteni. A mellékhere kórtanilag fontos szerepe abban nyilvánul meg, hogy egyes betegségek, fertőzések kórokozói gyakran telepszenek meg a kanyarulatok és gomolyagok között, és ott kifejlődve komoly gyulladást okoznak. Ez igen fájdalmas, hosszantartó, sokszor kiújulásra hajlamos betegség, ami még a gyulladás lezajlása után is komoly problémát jelenthet, amennyiben a gyulladt szövetek heges gyógyulása elzárhatja a kis csatornákat, azaz a spermiumok útját, s így a termékenyítő képesség lecsökken, illetve kétoldalúság esetén meg is szűnhet. Ez a heveny mellékheregyulladás, amely - főként a nagy fájdalom miatt - hamar orvoshoz kényszeríti a beteget, ami tulajdonképpen hasznos, mert a megfelelő kezelés és a helyes gyógymód alkalmazásával, illetve annak szigorú betartásával ez a fájdalmas és néha szomorú következményekkel járó betegség jól gyógyítható. Van azonban olyan formája a mellékheregyulladának, amely nem ilyen heveny, fájdalmas formában jelentkezik, hanem lassan, rejtetten alakul ki a spermiumok útját elzáró gyulladásos folyamat. Ilyen betegség a mellékhere tbc-s gyulladása, amely sokszor első megjelenési formája az urogenitális rendszer (így hívják a vizeletet kiválasztó szervrendszert és a nemi szerveket együtt) tbc-s megbetegedésének. Ez a betegség ma már (és talán még) viszonylag ritka, de a tüdő tbc-s megbetegedések ismét gyakoribbá válása után néhány évvel törvényszerűen emelkedni fog a másodlagosan megjelenő urogenitális tbc is. Előfordul még, szerencsére csak igen ritkán, a mellékherében önállóan keletkező rosszindulatú daganat is. Sajnos gyakoribb az az eset, amikor a viszonylag sűrűbben előforduló rosszindulatú heredaganathoz társul és fejlődik ki a mellékhere elváltozása.