Bepisil a gyerekem! - Kellemetlen, de nem a világvége
Legtöbbször a szülőket zavarja, ha gyermekük még nem szobatiszta. Sokszor téves ismereteik vannak arról, mikortól kellene a gyermeknek elérnie ezt a fejlődési fokot, pedig a bevizelés csak akkor panasz, ha ötéves kor felett rendszeresen bekövetkezik anélkül, hogy a gyermeknek húgyúti betegsége lenne. Mi is ilyenkor a teendő?
A bevizelés legtöbbször akkor lép fel újra szobatiszta időszak után, ha a gyermek önbizalmát valami megrázkódtatás éri. Szinte mindig fennáll valamilyen lelki összeütközés: veszekednek a családtagok, új testvér született, nem megy az iskola. Az erőszakos tisztaságra nevelés a gyermek hólyagürítését a család központi kérdésévé avatja, ami nem vezet eredményre a probléma szempontjából, hiszen a szigorú parancs, a fenyegetés, netán büntetés csak további szorongást kelt. A bevizelés természetesen a gyermekeknek is nagyon rossz, éppen ezért nem szabad szidással, büntetéssel még tovább rontani a helyzetet, mert ettől csak gyengül az amúgy is megtépázott önbizalom, és az eredetileg ártalmatlan jelenségből ördögi kör kialakulása révén komoly baj is lehet. Türelemmel és bátorító figyelemmel lehet elérni azt, hogy a szobatisztaság elérésére kifejtett erőfeszítések ne torkolljanak a szülők és a gyermek közötti közelharcba. Ha a szülő megbízik a gyermekben, előbb-utóbb azt tapasztalja, hogy egyszer csak maga a gyermek igényli majd a pelenka elhagyását. A száraz éjszakát apró jutalommal kell díjazni; lehet naptárt is vezetni, a gyermek a sikeres napra valamit beleragaszthat, ami szintén emeli önbizalmát. A kudarcról nem kell túl sokat beszélni. Nem helyeselhető a csengős matrac és ehhez hasonló eszközök használata, mivel ezek az idomítás elvén alapulnak, a háttérben meghúzódó probléma pedig feltáratlan marad. Hasonlóan hatástalan, sőt, káros az éjszakai ébresztés vagy az ivás megtiltása a kora esti órákban. A gyermek természetes utánzó készségét lehet kihasználni azzal, hogy a felnőtt nem zárja be maga mögött hermetikusan a vécéajtót. Ha a nedves lepedő már az egész családot izgatja, pszichoterápiás tanácsért kell folyamodni. Ez a terület a gyermekkori pszichoterápia klasszikus témája. A gyermekgyógyász és gyermekpszichiáter csak a legritkább esetben folyamodik gyógyszerhez, ráadásul az ilyen kezelés csak ritkán, nagyjából az esetek harmadában eredményes, a többségnél néhány hetes-hónapos pauzát követően ismét fellép a bevizelés – és az efféle esetekre adott antidepresszáns gyógyszerek mellékhatásait (szájszárazság, keringési és látási panaszok többek között) még nem is említettük.