Kisgyerekek rémálma - ok nélkül
A spenót
A spenót az egyik legrégebben termesztett zöldségnövény, a Közel-Keleten már a 8-9. században perzsafű néven ismerték és termesztették. Hazánkba Szírián és Törökországon keresztül került a 16-17. században. Különleges íze miatt vannak, akik nem szeretik, de magas fehérje-, ásványi anyag- és vitamintartalma következtében csecsemők és felnőttek számára egyaránt javasolt táplálék.
Hajlamos a nitrát felhalmozására, főleg a hajtatott spenót esetében áll fenn ennek a veszélye, ezért a hajtatás során a környezeti feltételek megteremtésével, ill. azok szabályozásával erre különösen nagy figyelmet kell fordítani. Szabadföldi termesztés esetén, ahol lényegesen kedvezőbbek a fényviszonyok, a nitrátfelhalmozódással már kevésbé kell számolni.
Táplálkozási értékét magas fehérjetartalma (a szárazanyag 30%-a fehérje), ásványianyag-tartalma és vitamintartalma adja. Ásványi anyagok közül különösen gazdag vasban, magnéziumban, káliumban és kalciumban, ugyanakkor foszforból az átlagosnál kevesebbet tartalmaz. Vitaminok közül az A- és a C-vitaminból fordul elő benne jelentősebb mennyiség. Fontos ipari növény, a mélyhűtőipar, a konzervipar és a szárítóipar jelentős mennyiséget dolgoz fel belőle. Kisebb mértékû kereslet a spenót iránt gyakorlatilag egész évben, így télen is van, azonban a hajtatott spenótból nagyobb mennyiséget nem lehet értékesíteni. Külföldön hajtatásának nagyobb jelentősége van, mint nálunk, elsősorban a franciák és az olaszok, újabban a spanyolok és a portugálok foglalkoznak fólia alatti termesztésével. A spenót sok luteint, természetes karotinoidot tartalmaz. Ez az anyag csökkenti az öregedéssel együttjáró sárgafolt-elfajulást (DMLA), amely vakságot okoz.