Ha meg akar halni, csak folytassa!
...de jobban jár, ha leszokik
Mindenki emlékszik még az első szálra. Ha azóta megrögzött dohányossá vált az illető azért, ha pedig még a füst látványa is undorral tölti el, hát azért. Azzal kapcsolatban, hogy kiből lesz láncdohányos, sok elmélet született már. Legutóbb japán kutatók fedezték fel a gént, mely a nikotinfüggőséget okozza. Való igaz, hogy a nikotin agyműködésünket is befolyásolja. Nem mellékesen pedig olyan anyag, mely képes elérni, hogy később ismét rágyújtsunk, fokozza a cigaretta utáni vágyunkat.
A biológiai tényezőkön túl a dohányzás fennmaradását segíti a napi rutin kialakulása is. Mindannyiunk számára ismerős az érzés mennyire nehéz dohányosként lemondanunk egy cigaretta mellett elfogyasztott kávéról, vagy a vasárnapi ebéd utáni kellemes füstölgésről, a munkahelyi, baráti körben való rágyújtásról. A valóság azonban az, hogy miközben a nikotin által keltett függőségünk mámorában egy-egy újabb cigaretta után nyúlunk, a legkevésbé sem gondolunk a káros anyagok mellékhatásaira. Mindannyian ismerjük a dobozokon található feliratokat, egyiken-másikon talán jót is derültünk már.
A dohányfüstben 60 olyan anyag található, mely képes rákot okozni egy emberben. A folyamat azonban nem megállíthatatlan: nézzük, miért érdemes leszoknunk.
8 füstmentes óra után szervezetünk eléri azt a szintet, hogy képes megfelelően gondoskodni a működéséhez szükséges oxigén szállításáról. Különösen kitartó egyének 24 óra elteltével elérhetik, hogy esetükben a szívinfarktus esélye csökken. Két hét és három hónap közt fokozatosan javul vérkeringésünk és tüdőnk működése. 1 és 9 hónap közt élvezhetjük a felszabadult levegővételt, tüdőnk öntisztulása megkezdődik, vége a légszomjjal teli, zihálós időszaknak. Most már bátran választhatjuk a lépcsőt a lift helyett. 1 év elteltével a szívinfarktus esélye felére csökken dohányzó társainkkal szemben. 5 év után az agyvérzés kockázata megegyezik a nemdohányzókéval. A tüdő- és méhnyakrák, illetve a száj, a torok, a nyelőcső, máj, a hasnyálmirigy, az epe területén megjelenő daganatos betegség kockázata 10 év elteltével csökken. 15 év után pedig a szívkoszorúér megbetegedésének és a stroke kialakulásának valószínűsége megegyezik egy soha nem dohányzó egyénével.