Az ibolya, mint gyógynövény
Ki gondolná, hogy a tavasz népszerű virága, a szerény kis ibolya (Viola Alba) is gyógyhatással bír. Ez a kis kékes-lila virág kora tavasszal szőnyegként borítja a tisztásokat, erdőszéleket, kerteket. Látványa és illata nyugtató hatással van ránk. Gyökérzete, levelei nyálkaoldó, köptető, idült légcső- és hörghurutban használható, vértisztító, izzasztó hatású anyagokat tartalmaznak, virága szintén gyógyászati alapanyag.
Hatóanyagai
Gyökérben: tripertén-szaponinok, szalicilsav származékok.
Virágban: cianidin, violakvercitrin, violarutozid, illóolaj, karotinoidok. Ha olyan ibolyát talál, ami mégsem illatozik, az valószínűleg az erdei ibolya (Viola silvestris) lehet.
Gyógyteát legegyszerűbben a gyógynövények forrázásával készíthetünk. Az ibolyát általában más gyógynövényekkel (pl.: akácvirág, ánizsmag, bodzavirág, cickafarkfű, csillagánizs, édesgyökér, fehérmályvalevél, árvacsalánfű, hársfavirág, kakukkfű, kankalingyökér, pemetefű) együtt alkalmazzák. A teakeveréket 1:1 arányban tegyük a teakészítő edénybe, majd öntsünk rá forrásban lévő vizet, azután 10 percre fedjük le. Szűrjük le, és máris fogyaszthatjuk. Az íz, az aroma legjobban a cserépedényben készített forrázatban érvényesül.
A friss virágok tavaszi saláták, desszertek, fagylaltkelyhek különleges díszítésére is alkalmasak.